Uke, vagy seme? (Zihyo)

Szereplők: Zico és Jaehyo
Figyelmeztetés: Yaoi +18
Leírás: A Block B tagjait egy interjún érdeklődve megkérdezik, hogy mit gondolnak, ha egy fiúval kerülnének össze, melyik pozícióban lennének. Jaehyo személyiségéhez híven nagyra törően bevallja, hogy ő pedig irányító Ezzel a band a vezére, Zico sajnos nem ért egyet. Így este a dromban, fürdés közben eldől, hogy kettőjük közül kis is az erősebb.
~Shiro-chan

- És akkor most következzenek a rajongói kérdések! „Mit gondolsz, seme lennél, vagy uke?”. Hát..ööö… ez egy igen érdekes kérdés, de szerintem megválaszolhatjuk. Nos, kivel kezdjük? Legyen, mondjuk…. P.O. – nézett körbe rajtunk az MC. Jelenleg egy japán tévésműsorban szerepelünk, ahol a világ minden tájáról érkezett kérdéseket válogatták össze a számunka. Ha már az első ilyen, kíváncsi vagyok a többire.

- Hát, attól függ. – nevetett P.O.

- Még is mitől? Maknae vagy, alap, hogy uke is vagy egyben. – nézett rá furcsán az MC.

- Ez nem igaz. Taeil hyungnál biztos, hogy seme lennék! –állt ki magáért.

- Hát kösz. –ütögette meg a vállát Taeil, mire mind hangos röhögésben törnénk ki.

- B-bomb?

- Van, akinél uke, van, akinél seme. – mosolygott büszkén.

- U-Kwon?

- Nekem barátnőm van.

- Most nem erre voltunk kíváncsiak. De üsse kő, most eltekinthetünk e felett. Kyung?

- Nos, én túl kedves vagyok, szóval biztos, hogy uke lennék. Kivéve Taeilnél. – nevetgélt Kyung.

- Engem már meg se kérdezz. Úgy tűnik uke vagyok… - szomorkodott Taeil.

- Jaehyo?

- Természetesen seme. Mindenkinél. –húztam ki magam büszkén, mire egy hatalmas röhögést hallottam mellőlem.

- Már nem azért, de tuti, hogy én viszem a pálmát a csapatban. Kizárt, hogy az alattvalód legyek. – mondta Zico.

- Attól, hogy leader vagy, még nem vagy mindenki felett. És tény, hogy jól nézel ki, de hát nézz csak rám. Rákacsintok egy ártatlan emberre, és máris a lábaim előtt hever.

- Aha, majdnem. Tudod, ki hiszi el.

 - Meg is mutatom! – jelentettem ki, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem helyemről, a nézőtér felé indultam, és felszólítottam egy egész aranyos lányt. – Meg kérdezhetem a neved?

- H-H-Hiyori vagyok. –motyogta alig halhatóan. Szegénykém. Ilyenkor úgy sajnálom őket, viszont meg is lehet érteni, hogy mit éreznek, hiszen én szólítottam fel.

- Gyönyörű neved van, pont, mint te. –csókoltam neki kezet, mire hatalmas füttyögések törtek ki a stúdióban.

- Ilyen hamis dumával nem mész messzire. –közölte Zico.

- Majd meglátjuk. –néztem rá hátra, majd felé dobtam egy kacsintást. – Kérhetek a gyönyörű hölgytől egy puszit?

- P-p-p-persze. –felelte, majd közelíteni kezdett felém, majd egy gyors mozdulattal elfordítottam a fejem, így egy apró csók csattant el közöttünk.

- Remélem nincs barátod. De ha van, akkor bocsánat, csak egyszeri alkalom volt. –simogattam meg a lány fejét, majd visszaindultam. A helyemre való érkezésben az-az egy dolog állított meg, hogy Zico hátulról letámadott.

- Akkora egy barom vagy. –röhögött, majd nyakam köré csavarta kezét, mire én beleharaptam abba. – Na fiúk, most megyünk a kórházba, veszett lettem.

- Én is szeretlek Zico. –simítottam meg karját.

- Én még annál is jobban Hyung. –pislogott rám kedvesen.

Ez talán a legjobb dolog abban, hogy ilyen régóta együtt vagyunk már a csapatban. Mindent el tudunk viselni, amit a másik csinál. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy U-kwon gyakran áthozza a barátnőjét, vagy éppen azt, hogy néha kissé öntelt vagyok. De hát most mit csináljak azzal, ha túl jól nézek ki? Na jó, ez azért kicsit túlzás, de azért az egészséges önbizalom senkinek sem árt.

Miután végeztünk a műsorban beültünk két taxiba, hogy viszonylag kényelmesen tudjunk hazáig utazni. Én szokásomhoz híven U-kwonnal és B-bombbal utaztam hazáig. Előbbi viszonylag hamar elaludt, míg utóbbival egész úton beszélgettem, de még otthon vacsora közben is. Ez már csak így megy nálunk. Ha egyszer B-bombbal neki állunk beszélni valamiről, akkor talán még a legszebb istennő, Aphrodité sem tudna minket elválasztani egymástól, de szerintem ez így van rendjén. Éppen a szendvicsemet ettem, amikor valaki megrúgta a székem, amitől én köhögni kezdtem.

- Bocsi Seme-sama, direkt volt. –röhögött Zico.

- Nem gáz Uke-chan, neked pont nem nézem el. –vigyorogtam rá, majd hasba vágtam, mire ő még jobban nevetni kezdett.

Miután úgy éreztem, hogy meguntam a TV-ben lévő „izgalmas” dolgokat, felmentem a szobámba. Az ágyamon elterülve hallgattam a zenét és a plafont bámultam. Bármennyire is szeretem az idol-létet, néha olyan jó érzés feküdni, és tudni, hogy semmi dolgod sincs. Tudni, hogy éppen unatkozol, mert nem csinálsz semmit. A legtöbb ember ilyenkor mindig próbál valamit csinálni, hogy elterelje unalmának a legapróbb jelét, de mi nem. Mi örülünk, ha unatkozhatunk, hisz ez nekünk olyan ritka dolog, mint másnak az, hogy több millió ember előtt szerepeljen. Erről jut eszembe, büdös vagyok. Fürdeni kéne. De túlságosan is lusta vagyok. Pár percnyi nyöszörgés és forgolódás után elindultam a fürdőbe, ahol semmivel sem törődve engedtem meg a vizet a kádba, hogy mire levetkőzzek, pont tökéletes legyen. Olyan felemelő érzés néha egy kisebb fürdőt venni. Egy törülközőben álltam a helyiség közepén, arra várva, hogy a víz elérje a megfelelő hőmérsékletet, közben fürdősót helyeztem belé, hogy még nyugtatóbb legyen. A következő pillanatban egy hirtelen ajtónyitódás, majd csapódás, és egy zilált Zico nyomta az ajtót, majd kulcsra zárta azt.

- Te még is mit csinálsz? –néztem rá kérdőn.

- Menekülök Kyung elől, nem látszik?

- Inkább csak az látszik, hogy izzadt vagy.

- Höh, nem érdekelsz. És amúgy is, te mit művelsz?

- Fürdőt veszek. – közöltem vele az alapvetőt.

- Muhahaha, „seme” mi?

- Még mindig ezen lovagolsz?

- 1, csak engem szoktak lovagolni. 2, igen, még mindig, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy kettőnk közül is te lennél felül. Egyszerűen hihetetlen, mint az, hogy egyszer egy óriás randizzon egy gnómmal.

- Te tényleg igen hülye vagy. De most legyél olya szíves, és húzzál ki, fürdeni szeretnék.

- Csak, tessék. Mi gátol meg benne?

- Te. – néztem rá szúrósan, mire az ő arcára egy gúnyos mosoly húzódott.

- Szerintem mi versenyezni szeretnénk.

- Hogy mi van? – kérdeztem, de válaszra sem méltatva kapta le magáról pólóját és nadrágját. Jó, tény és való, hogy a vállai szélesebbek, mint az enyémek, és hogy a karja egy kicsivel izmosabb, mint az enyém, de neki nincsenek kockái, nekem meg vannak. – Még is mit akarsz ezzel az egésszel?

- Majd meglátod. - felelte, majd tarkómnál fogva húzott magához, és csókolt meg. Nem. Nem. Nem, Nem, nem, nem, nem. 

- Zico, megőrültél? Hagyjál már békén. –löktem el magamtól majd megfordultam, hogy még véletlenül se tudjon még egy ilyet csinálni. Viszont az a bizonyos mondás, hogy „sose engedd meginogni a védelmed” pont kapóra jött volna, csak hogy a víz pont jó szinten volt, ezért én a kád fölé hajoltam, hogy elzárjam a vizet. Hát ez tökéletesen is sikerült, csak amikor egy kéz nyúlt a fenekemhez és azt kezdte el simogatni, eléggé meglepődtem. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert de, csak azért még is, na. – Mit mondtam az előbb?

- Nyugi már. Én tudom, hogy mind ketten élvezni fogjuk. –suttogta, majd közelebb lépve csókolta meg a fülem mögött lévő érzékeny részt, amibe sikeresen beleremegtem. Ch… csak szerencséje volt, hogy eltalálta azt a pontot, amitől még egy bokrot is megdugnék.

- Nem hinném. Semmivel nem tudsz rávenni, hogy… - mondtam volna, ám mondandómat egy újabb csók szakította meg. Ez… ez most miért más, mint az előző? Zico miért simít végig lágyan arcomon, oldalamon át, egészen a csípőmig? Miért csúsztatja át gyengéden nyelvét a számba, és én miért engedem neki? Miért hihetetlenül felemelő érzés, ahogy derekamat simogatja? Miért karolom át nyakát? Miért csókolok vissza? Miért nyögök bele csókunkba? És legfőképp: miért élvezem? Keze fenekemre vándorolt át, ahol hatalmas tenyerével köröket írt le, és bele-bele markolt az említett testrészbe. Olykor combomra is áttér, de a figyelme nagy része a szám és a fenekem közt oszlik meg.

- Olyan jó, formás segged van. –suttogta bele a csókba. Hát jól van leader, ha te így, akkor én is így. Kezemet mellkasának támasztottam, amit először simogatni, majd végül markolászni kezdtem. Tény, hogy nem volt olyan jó, mint egy lányé, de attól még a közös munkánk megtette hatását. – Mit szeretnél, mit mondjak? Azt, hogy nyalókázz, vagy azt, hogy szopj? –húzta meg a hajam.

Válaszra sem méltatva térdeltem le elé, majd alsóján keresztül simogattam tagját. Imádom, ha nyögnek az emberek, pláne, ha miattam. És most pont ez történt. Ahogy simogattam, egyre nagyobb sóhajok hagyták el Zico száját. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, és mekkora. Muszáj éreznem őt. Boxerét egyetlen mozdulattal eltávolítottam róla, ám mielőtt neki kezdtem volna az akciónak, felmértem a terepet. Zico nagy. Nagyon nagy. Na mindegy, ha a lányoknak sikerül, akkor nekem is. Eleinte, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a játék, apró csókokkal hintettem be tagját, míg kezemmel heréit markoltam. Egyik pillanatban még rendesen vettem a levegőt, a következőben viszont fuldokolni kezdtem, ugyanis a drága leaderem a hajamnál fogva nyomta le magát a torkomon. Fájt. Hogy őszinte legyek, nem túl kellemes érzés, hogy valami kemény van a szádban, és ki-be húzogatják nem kis erővel. Zico, a szó szoros értelmében szájba dugott. Ahogy telt az idő, úgy kezdtem élvezni. Neki se kellett segíteni, csináltam magamtól, amit kellett ennek következtében pár percen belül számba élvezett.

- Hát, ez igen gyors volt. –kuncogtam, ahogy felnéztem a lihegő fiúra. – Ha tényleg seme lennél, akkor még tovább elidőztél volna.

Nem reagált semmit. Nem értettem miért, ám mikor egy vigyor keretében felkapott a földről és beszállt velem a kádba, meglepődtem.

- Olyan… nem is tudom. Piszkosnak érzem magam. Te nem? – kérdezte. Nem hagyott időt arra, hogy válaszoljak, egyszerűen nyakamba harapott, míg keze minden egyes porcikámat végig járta. Fejemet hátra vetettem, hogy megcsókolhassam. Telt ajkai enyémre tapadtak, ezzel is fokozva az izgalmat. Bassza meg, kurva jól csókol. Jobb keze megtalálta piciJaehyot, majd határozott mozdulatokkal húzogatta rajta a bőrt. Bal keze combomat simogatta. Ez a két dolog nyögésre késztetett. Fantasztikusan csinálja ez a srác. Combom simogatása abba maradt, nem értettem miért. A következő pillanatban Zico egyik ujját éreztem magamban. Feszített, nagyon. Sokáig játszadozott azzal az egyel: ki-be tolta, forgatta, hajlítgatta. Két nyögés között még egy ujját belém vezette, ami egy fájdalmas nyögést váltott ki belőlem. Két ujj teljesen más, mint egy. Kettőt lehet nyitogatni és ellentétes irányba hajlítani, amit egyel nem. Ez… ez… ez borzalmasan jó. Fájdalmas nyögéseimet felváltották a kéjesek. Én ezt nem bírom. Mozognom kell. Így is tettem. Soha nem hittem, hogy ezt fogom mondani, de.. meglovagoltam Zico ujjait. – Csak nem felizgult itt valaki? Nem is tudom, hogy vagy vele, de nekem most nincs kedvem ehhez. Neked?

- Zico, ne csináld ezt kérlek. –nyöszörögtem, miközben ujjait kínzó lassúsággal mozgatta.

- Mi ne csináljak? De ha egyszer nincs kedvem akkor, ha a partnerem egy nagyra vágyó fasz, aki azt hiszi, hogy le tud engem győzni? Ráadásul még ribancos is, mert a múlt este még egy aranyos kis barnát kúrt, most meg itt ugrál az ujjamon. Ez annyira fel tud idegesíteni. De van valami, ami lenyugtat. Tudod mi ez? Az, ha valaki könyörög nekem.

- Zico, könyörögve kérlek, hogy dugj meg. Nem érdekel, hogy kivel voltam, vagy leszek, most te kellesz. Nem érdekel, hogy hogyan csinálod, csak csináld. Ha akarod, a kurvád leszek, az ukéd, bármi, csak kérlek, dugj már meg! – hát, hölgyeim és uraim, Ahn Jaehyo leereszkedett arra a szintre, ami eddig oly távol állt tőle, mint a nagyapám és az elektronikai világ.

- Ahogy akarod. Viszont látni akarlak. –kihúzta belőlem ujjait, maga felé fordított, majd szépen, lassan elhelyezkedett alattam és farkára engedett. Jáááj, ez rossz. Ez nagyon, nagyon rossz. Ez fáj, iszonyatosan fáj. És még csak a fele van meg. Éreztem, ahogy könnyek csordulnak ki szemeimből, majd egy erős lökés és Zico teljes hossza bennem van. Legszívesebben felordítottam volna, de nem tehettem, mert Zico édes csókjait élveztem. Legalább ezt, ha már a másikat nem. Ahogy igazgatott magán, úgy lett a fájdalmas érzés egyre kellemesebb. Nyögéseim ismételten a jól eső érzés miatt hagyták el számat. Nem kellett szinte semmit csinálnom, Zico megtett helyettem mindent. Csípőmet tartva tolta magát egyre mélyebbre, majd egy kis idő elteltével az ő mozgásához az én ugrálásom is csatlakozott. Éreztem, hogy közel a vég, mindkettőnknek. Pár lökés, egy-két húzás Zicotól férfiasságomon és már el is ért az édes orgazmus mindkettőnket. 

Fáradtan dőltem rá mellkasára, mikor valami hideget és krémeset éreztem meg hátamon.

- Ideje fürdeni, kedveském. –ajándékozott meg egy apró puszival. Hát, úgy tűnik, hogy a fürdőzés még nem ért véget mára.