7 év történései (Skydragon)

Szereplők: G-Dragon, CL
Figyelmeztetés: nincs
Leírás: CL, a 2NE1 leadere végig gondolja azt az elmúlt 7 évet, amelyet a YG Entertaimentnél töltött együtt G-Dragonnal, a BigBang leaderével. Szerelme vajon viszonzott avagy viszonzatlan? Az élet sosem garantál biztosat senkinek, még akkor sem, ha több millió ember imádja őt. És vajon ki az, akinek csak úgy, mint CL-nek rejtett érzései vannak?

~Shiro-chan

7 év. 7 kerek éve ugyanazt az embert látom magam előtt, körül, mellett, gyakorlatilag bárhol. Ha behunyom a szemem, a mosolyát ott látom, ha valaki menő próbál lenni, egyből ő jut eszembe, hiszen számomra ő az-az ember ezen a Földön, aki mindent megtestesít. A hangot, a barátot, a reményt, a csalódást, a családot, a szerelmet, a biztonságot, az otthont. És mindezt úgy, hogy hét éve tartó érzéseimről egyes egyedül a szobám négy fala tud. Még csak az kéne, hogy bárkinek elmondjam, és megkapjam az „Én tudtam” nézéseket és mondatokat. Nincs szükségem rájuk. Én magam is ugyan úgy tudom, hogy mi van itt, nem kell még az is, hogy más a számba rágja ezt.

- ChaeRin, gyere ide kicsit. –szalad felém, átkarolja nyakam, és már visz is a többiekhez, hogy velük együtt beszélgessek. Kwon JiYong. A Big Bang leadere. Aki 7 évvel ezelőtt, még a debütálásom előtt megkért, hogy működjek közre a legújabb kislemezük intrójában. Akkor még csak 16 éves voltam, és féltem a fiúk társaságában. Meg a hírességekében is. De igazából az emberek társaságától is. És ez a három jelző már akkor igaz volt arra az öt fiúra. Annak ellenére, hogy első közös munkánk alkalmával végig kedvesek voltak velem, mosolyogtak és bátorítottak, én ugyanúgy féltem. Tudtam, szinte biztos voltam benne, hogy ez is csak a munkájuk része, és bárki lenne itt a helyemben, annak ugyanezeket a mondatokat mondanák. Bár az egész dal nem volt másfél perc, és alig volt benne részem, én reszkettem a stúdióban ülve. Csak ő volt bent és én. A többiek szünetet tartottak. Mellettem ült, alig egy karnyújtásnyira. Beszélt. Megállás nélkül be sem állt a szája, gondolom azért, hogy oldja a feszültséget. Őszintén szólva nem sikerült neki, mert ettől csak még idegesebb lettem, hogy egy profi mellett simán elronthatom. – Hé ChaeRin, mond csak, miért nem szólsz hozzánk? Talán nem vagyunk neked szimpatikusak? Pedig te nekünk az vagy. Ne tud meg Seungri miket nem áradozott rólad azóta, hogy megtudta te is közreműködsz az új albumon. És hogy őszinte legyek, engem is érdekelsz. Figyellek már egy ideje, és tetszesz nekem. Tehetséges vagy. – mindezt olyan könnyedséggel mondta ki, hogy azt hittem viccel. De mikor a szemébe néztem, láttam a csillogást, és az aggodalmat. Láttam, hogy tényleg aggódik, hogy mi van velem. És akkor történt, hogy hosszú, és viszonylag bonyolult válaszokat adtam neki, aminek ő örült. Örült, hiszen végre beszélgettem vele, és felszabadult is voltam. A felvétel is könnyen ment. Aznap velük voltam a stúdióban, mindenkivel beszélgettem, és közel kerültem hozzájuk. Az akkor már G-Dragonként ismert rapper belopta magát szívembe, és az óta is ott ül a trónján, és nevetve nézi az én belső vívódásaimat.

- CL Unnie, ezt figyeld, mit tud Daesung oppa. – nevetgélt Minzy, majd rámutatott a társaságunkban álló Daesungra, aki épp valami hülyeséget csinált. Erről jut eszembe, ha az előző nem lenne elég, akkor még azt is hozzá kell tennem, hogy sosem hív CL-nek. Nagyon ritka, hogy a művésznevemen szólít, maximum havonta egyszer. Ennek ellenére senki sem hív ChaeRinnek csak ő. Ez is egy olyan dolog, amit nem tudok hova tenni. Az elején mindig elismételtem neki, hogy hogyan hívjon, de ő csak annyit mondott, hogy a ChaeRin sokkal aranyosabbá tesz, és ő szereti az aranyos lányokat.

Két év elteltével mi, a 2NE1, vagyis én, Dara, Bom és Minzy is debütáltunk. Én lettem az együttes leadere. Eleinte frusztrált, hogy két nálam sokkal idősebb lánynak kelljen megmondanom, hogy mit csináljon. Mondhatott nekem bárki bármit, még maga Dara és Bom is nyugtatgattak, hogy semmi gond, de semmi. Aztán egyik nap a próbaterembe egy kócos barna hajú szedett-vedett GD lépett be, megfogta a karom, kivezetett onnan és leült velem beszélgetni. Elmondott nekem mindent, hogy mit kell tudnom az egész „vezetősdi” dologról, arról, hogy mik is a kötelezettségeim, és bár már mindent tudtam, amit elmondott, még is figyelmesen hallgattam őt. Aztán rátért a lényegre, hogy „hogyan is vezessük az idősebb tagokat”. Stílusához híven elviccelte az egészet, ám komoly dolgokat mondott el benne, amiket megfogadtam, és az óta tudom megfelelően vezetni a bandát. Bár ez egy alap dolognak számít, hiszen természetes, hogy segítünk a kisebbeknek, én akkor úgy láttam, hogy ennél nagyobb dolgot nem is kaphattam volna. A debütálásunk úgy zajlott, hogy felvettünk egy közös dalt a BigBanggel, amihez videót is forgattunk. A klipben GD mellett Dara van főként, míg én mindenkivel kapcsolatban vagyok, de leginkább T.O.P. Oppával. Nem az, hogy nem szeretem őt, de hogy nem szeretem, sőt, imádom. De akkor, azaz érzés, mikor láttam, hogy Dara és ő mennyire jól kijönnek, és mennyit nevetnek, feldühített. Idegesített, hogy nem én vagyok az. Ez után természetesen mindenki megszeretett minket, csak úgy jöttek a felkérések a fellépésekre, interjúkra, közös szereplésekre, ám az utóbbit nem nagyon fogadtuk el, mivel még kezdőként nem éppen a legelőnyösebb közös projektekbe ütni a fejszénket.  Aztán jött a BigBang, és a 2NE1 TV, ami sokkal közelebb hozott minket egymáshoz. Hol az egyikünk hol a másikunk szerepelt valamelyikünk videóiban, de mindig ott voltunk egymás mellett. Egyik nap GD megkérdezte, hogy nem akarok-e vele és Teddy oppával valami közöset csinálni. Persze, hogy belementem, hisz még is csak róla van szó. A szóló albumához kellett, a dal címe The Leaders. Arról szól, hogy a három leader és a csapatuk milyen nagyszerűek. Sok-sok bókot kaptam GD-től és Teddytől, amik nagyon jól estek.

JiYonggal rengeteg időt töltöttünk együtt. Ha fotózásunk volt, ő ott volt és segített kiválasztani, hogy melyik kép a jó, vagy éppen melyik ruha összeállítás nem illik hozzánk. Fellépésekkor, és ilyenkor is, amint bejött az öltözőbe, mindenki rá figyelt, de ő csak engem keresett. Ahogy bejött, első szava mindig az volt „Chaerin?”, és azonnal mutatták neki, hogy hol vagyok. Voltak olyan fellépések, amikor ő ott volt a színpad mögött, és figyelt minket. Ilyenkor előadás után mindig ő volt az első, akivel beszéltem. Megszokott dolog volt: én lementem, ő rám mosolygott, én is rá, lepacsiztunk, végül pedig egy nagy ölelés. Ez évekig így ment, aztán ő egyszer csak megváltozott és ez a dolog is abba maradt. Nem mondom, hogy én nem változtam, mert de. Ám ennek is külön oka van.

Ő folyton lányokkal volt. Vagy ha nem, akkor eltűnt bárokba, vagy dolgozni, vagy éppen külföldre, de sose volt egyedül. Valaki mindig volt ott vele. Vagy ugyanaz, vagy más. Ez zavart, nagyon zavart. Úgy gondoltam, ha ő így, akkor én is. Egyre több más idolt ismertünk meg, akikkel nagyon jó viszonyt alakítottunk ki. Ők kedvesek voltak hozzám, én is hozzájuk. A lányok, még Minzy is mondta, hogy vigyázzak velük, az ilyen fiúk nem azt nézik, hogy belül mi van, csak a külső a fontos. Nem hittem nekik. Nem szerettem bele egyikbe se, csak JiYong volt ott a szemem előtt. Aztán, az egyik partin, ahova ellátogattunk, olyan dolgot láttam, ami egy bélyeget tapasztott rám. GD egész este velem volt, beszélgettünk, nevetgéltünk, majd bejött egy lány, rá mosolygott, kért egy italt kettejüknek, és én ellettem felejtve. Úgy gondoltam, hogy csak beszélgetnek, ám mikor a mosdóba léptem, hát, hogy is fogalmazzak… Nem épp a legintimebb módon dugtak. Mert ez az volt. Ha egy szórakozóhelyen fekszel le valakivel, az dugás, és nem szeretkezés. Erre akkor jöttem rá, mikor a visszafele úton vagy öt ilyen párocskát láttam. Aznapra elég volt a szórakozásból. Haza mentem. Az ezt követő napok, hetek borzasztóak voltak. Kiderült, hogy az a lány egy trainee, aki csak kihasználja GD-t, ahogy a fiú is kihasználta azt, hogy kihasználják. Talán ezért is lett ő olyan, amilyen. Az emberek folyton kihasználták a hírnevét, nem akartak tőle mást, csak a 15 perc hírnevet. Nem elég az, hogy ő maga sem tudta eldönteni, hogy kik az igazi és kik a hamis barátai, de lassan már én sem tudtam eldönteni, hogy hova soroljam magam. Egy részem az igazi párthoz sorolta magát, hisz mindig segítettem neki, amiért nem is vártam semmit. Szinte az eleje óta ismerem őt, ami valamilyen köteléket fűz kettőnk közé. De aztán bele gondolok abba, hogy én is akarok tőle valamit. Csak az enyém nem kicsinyes dolog, nem a hírnevét akarom. Azt akarom, hogy szeressen, hogy csak engem lásson, ha lányokról van szó. A szívét akartam. És ez volt az, amiért a hamis barátok közé soroltam magam. Egyszer odamentem hozzá, mert segítségre volt szükségem, mert nem tudtam, hogy hogyan oldjam meg az akkor éppen felmerülő problémámat, és hát neki még is csak több tapasztalata van. De ő elküldött. Elhordott a világ legmesszebb tájaira, azt mondta, nem akar látni, mert én is csak kihasználom őt, úgy, mint mindenki más. Sírtam. Nagyon sokat sírtam, megállás nélkül. De nem azért amit mondott, és ahogyan, hanem a hátteréért. A tudat, hogy még rólam is, az egyik legjobb barátjáról is azt hiszi, hogy csak kihasználom, nagyon rosszul esett. Elgondolkodtam, hogy az emberek miket mondhatnak neki, miket tehetnek vele, hogy ezeket a dolgokat váltja ki belőle. Valahol itt kezdtünk eltávolodni egymástól. Aznap volt egy nagyon helyes és kedves srác a stúdiónál. Én össze voltam törve, ő meg akart valamit. Én odaadtam neki. Lefeküdtem vele. Valahol itt kezdődött el a mentális összetörésem.

Míg GD egy lánnyal randizgatott, addig én fűvel-fával összefeküdtem, hogy eltudjam őt felejteni, de akárhányszor ránéztem egy fiúra, csak az jutott eszembe, hogy „ Ő nem az én JiYong oppám”, és onnantól eltűnt minden érzelem belőlem, amit az adott srác iránt tápláltam volna.

Jött valamilyen villámcsapás, vagy misztikus erő, de újra jóba lettünk. Én kiadtam a Baddest Femalet, ő segített benne. Hülyéskedtünk, nagyon, nagyon sokat. Átírtuk a számot úgy, hogy rá is stimmeljen. Nevettünk, nagyon sokat nevettünk. A remény újra megcsillant a szememben, a szívemben, gyakorlatilag mindenemben, hogy lehet köztünk valami. Én küldtem felé a jeleket, mind fellépésekkor, mind próbákon, mindenhol. A fiúkat ekkor hanyagoltam, ő is a lányokat. Egyik nap összeszedtem minden erőmet, hogy bevalljam neki, hogy mit érzek, de nem lett belőle semmi. És miért? Hát azért, amiért általában minden szerelmi vallomás tönkre megy. Egy másik lánnyal láttam, ahogy éppen kézen fogva mennek el. Kezdtem úgy érezni, hogy tényleg nagyon gyűlölöm a lányokat.

A hónapok teltek, és az én szerelmem Kwon JiYong felé egyre csak nőtt, úgy, ahogy a csalódásaim száma is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden második mondatban GD neve szerepel. Mondjuk általában mikor nem, de most egy másik név is ott volt mellette, ami nem az enyém volt. A rajongóktól sokszor hallottam a „SkyDragon” nevet, vagy a „CL és G-Dragon” mondatrészt, ami ismét reményt adott, hogy ők látnak valamit, ami létezik. Boldog voltam. De aztán egyre többet hallottam azt a lány nevet, és már nem bírtam magammal, rá kerestem a neten. Rengeteg kép és cikk, miszerint együtt vannak. Egyiknek sem akartam hinni. Nem tudtam hinni nekik, míg az egyik oldalon, ahol az esetek 90%-ban az igazat írják, meg nem láttam kettejükről egy csomó képet. JiYong mostanában nem mosolygott olyan sokat, még akkor sem, ha én voltam vele. De ahogy ezen a képen nézett arra a lányra… úgy nézett rá, mint régen rám. Úgy mosolygott, mint ahogy régen mosolygott, mikor velem volt. Én, én ezt nem bírom.

Amikor láttam ezt a képet, döntöttem el, hogy kitárom neki a szívemet. És ez a kitárulkozás ma lesz. A nap végén, az ügynökség egy eldugott részébe hívtam, hogy beszélgethessek vele. Elmondtam neki mindent. Azt, hogy 7 éve szeretem, azt, hogy hogyan próbáltam elfelejteni, azt, hogy nem sikerült, szóval, úgy általánosságban mindent.

- Szeretlek, Kwon JiYong. –mondtam ki végül, majd könnyes tekintettel bámultam rá, ahogy félénken elmosolyodik.

- Sajnálom Chaerin, de én úgy szeretlek, mint egy barátot. Mint nőt, mást szeretek. Ne haragudj. –mondta, majd megsimította fejemet és egy csókot nyomott homlokomra, amitől teljesen összetörtem.

Távolodó alakját néztem, ahogy a tipikus járásával elmegy, hogy találkozhasson azzal a lánnyal. Biztos vagyok benne, hogy hozzá siet.

- Nem baj Oppa, amíg boldog vagy, addig én is. –suttogtam. Erősnek kell mutatnom magam, mások nem láthatják, hogy a nagy CL összeomlott. Eddig se vették észre, most se fogják.

A legnagyobb probléma a testem és az agyam között, hogy nem mindig követik azt, amit én akarok. Amíg az agyam azt akarta, hogy erős legyek, addig lábaim nem bírták a rájuk nehezedő súlyt, összeestem. Persze nem szó szerint, sokkal inkább összerogytam a sírástól. Amint fenekemmel is érzékeltem a biztonságot adó padlót kitört belőlem a zokogás. Nem bírtam visszatartani. A kihalt emeleten az én kétségbeesett sikolyaimat és zokogásomat lehetett hallani, pedig nem is bántott senki. Legalább is nem testileg, csak érzelmileg.

- Hé Pici CL, miért akarod elárasztani az ügynökségnél tartózkodó egereket? –guggolt le mellém valaki, akit már nagyon régóta ismerek. Nagy keze védelmezőn terült el hátamon.

- O-O-O-Oppa, én…én… - borultam nyakába.

- Tudom Pici CL, nem kell semmit mondanod. –ölelt át, majd fejemet kezdte el simogatni.

- Én… én tényleg szerettem. –öleltem át még jobban.

- Tudom. Ezért is akarom most kiverni belőle még a szart is, hogy egy ilyen kincset megríkatott. Hé Pici CL, ne sírj. Nem szeretem ezt látni. Sokkal jobban szeretem azt, mikor nevetsz. Olyan gyönyörű vagy akkor. –utolsó mondatait már suttogta. Amúgy is mély hangja ebben a kiürült épületben, és hangerőn még mélyebbnek tűnt. Ez általában megijesztette a lányokat, de ez most lenyugtatott. Az a tudat, hogy valaki, akit régóta ismerek ilyeneket mond rólam, és itt van mellettem, és nem rohan egyből a médiához, hogy elmondja mennyire összeestem, valami fantasztikus. Egyébként, amióta jó kapcsolatban vagyok az öt fiúval, és még beszélek is velük, ő végig Pici CL-nek, míg GD ChaeRinnek hívott. Ő is különleges. Csak ezt akkor még nem tudtam. Vagy legalább is nem úgy fogtam fel.

- T.O.P. Oppa, én… - kezdtem volna, de feje ingatásával belém fojtotta a szót.

- Mondtam már, hogy ne mondj semmit. Oppa itt van, és mindig is itt lesz, hogy vigyázzon az ő Pici CL-jére. Az Ő ChaeRinére. –mondta, majd megcsókolt. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, lefagytam. SeungHyun oppa ajkai édesek voltak és puhák. Tőle sokkal inkább valami kemény és határozott ajkakat vártam volna, nem ilyen… érzékieket. Nyelvét óvatosan helyezte át számba, ahol sajátomat ugyanolyan gyengéden cirógatta. Úgy tartott, mint egy porcelán babát. Mint egy különleges és könnyen összetörhető porcelán babát. – Szeretlek, Pici CL.